Magyar Hírlap online

Nem tüntetnek a földrengés ellen

Fülbemászó. A decemberben megjelent, legálisan letölthető háromdalos ízelítő után őszre érkezik a Heaven Street Seven új albuma

Decemberben jelent meg egy háromdalos kis ízelítő a Heaven Street Seven együttes őszre várható új lemezéről, s ez a három szám legálisan letölthető az internetről. „Nem érdemes tüntetni a földrengés ellen” – állítja Szűcs Krisztián, a HS7 énekese, aki a lapunknak adott interjúban elmondta: szeretné, ha az új lemez bakeliten is megjelenne.



– Két lemezmegjelenés között van az együttes: Gigerli címmel adtátok ki az év végén háromdalos anyagotokat, amely a maga módján már az új, most készülő album előszelének is tekinthető…

– Ez a három dal, az úgynevezett EP Mikulás-ajándék volt a zenehallgatóknak, ugyanis december 6-tól tettük elérhetővé az együttes honlapján. Ezt igazából egyfajta előzetesnek szántuk, amely a maga módján a készülő lemez keresztmetszetének is tekinthető. Itt hallható a Gigerli című dal, amelyet mi dzsentridiszkónak neveztünk el. Szeretünk ilyen műfajneveket, műfaji meghatározásokat kitalálni, amelyeket részben komolyan is gondolunk – de csak részben. A réten című szám a zenekar egy egészen másik arcát mutatja, harmadikként, kvázi bónuszként pedig van rajta egy olyan dal, amelyet nagyjából két és fél évvel ezelőtt még Péterfy Bori lemezére írtam, s akkor ők meg is csinálták, fel is vették. De a szám annyira más lett az ő előadásukban, mint ahogyan én eredetileg elképzeltem, hogy úgy gondoltuk, érdemes nekünk is eljátszanunk a magunk értelmezésében.

– Mikor kerülhet a boltokba az új album?

– Dolgozunk a lemezen, várhatóan tizenkét dal lesz rajta. Sajnos csak őszre fog megjelenni, mert nyárra készül el az anyag, olyankor pedig nem érdemes lemezt kiadni.

– Ez a sajnos arra vonatkozik, hogy korábban szerettétek volna kihozni az albumot?

– Nem terveztük korábbra, nagyjából tisztában vagyunk azzal, hogy mennyi ideig tart elkészíteni a lemezt. Az volt a cél, hogy az anyag jó legyen, nem akartuk elkapkodni. A sajnos tehát most csak arra vonatkozik, hogy nyárra elkészül ugyan az anyag, de akkor nem lehet lemezt megjelentetni, illetve lehet, csak felesleges.

– Ma még nincs egyetértés talán a zenészek között sem abban, hogyan viszonyuljanak az internetes letöltésekhez. Azzal, hogy elérhetővé tettétek a dalokat a honlapon, egy merész lépéssel állást is foglaltatok a témában?

– Az előző, a Jazz című lemezünket is elérhetővé tettük a honlapon, legálisan le lehetett tölteni. Sokszor beszéltünk már arról, hogy az album mint formátum a jövőben nem biztos, hogy még sokáig fennmaradhat. Egyáltalán nem biztos, hogy lesz még létjogosultsága. Ezzel az új anyaggal összefüggésben most valahogy mégis az az érzésem, hogy mindenképp meg kell jelentetnünk lemezen is. Sőt nekem van egy olyan titkos tervem is, hogy bakelitet is csináljunk belőle. Egyelőre még nem tudom, ez hogyan lesz kivitelezhető, de szeretném, hogy ebben a formátumban is kiadjuk. Ugyanakkor pedig nyilvánvaló, hogy valamilyen módon elérhetővé tesszük letöltésre is.

– Megváltoztak a zenehallgató fia­talok szokásai, de vajon tud-e alkalmazkodni ehhez a zenei élet?

– Való igaz, hogy a harminc-harmincöt év alatti fiatalok kilencven százalékban úgy jutnak hozzá a zenéhez, hogy letöltik az internetről, többnyire illegálisan, de esetleg legálisan is. Erre szokták azt mondani, hogy nem érdemes tüntetni a földrengés ellen. Tehát ez ellen nem lehet tenni, hanem inkább alkalmazkodni kell hozzá. Vagy meg kell találnunk annak a módját, hogy kihasználjuk ezt. Ugyanakkor még mindig nagyon sokan vannak, akiknek fontos, hogy legyen egy kézzel fogható tárgy – maga a lemez. Sőt én is ez utóbbiak közé tartozom, s ebből tudom a legjobban lemérni, hogy valóban létezik egy ilyen igény.

– A zenészek hogyan élhetnek együtt azzal, ha a letöltések miatt visszaesnek a lemezeladások?

– Igaz, hogy jelentősen lecsökkentek a lemezeladások az elmúlt tíz esztendőben, de további visszaesésre már nem kell számítani. Nagyon sokan vannak ugyanis, akinek ez fontos. Én is megveszem azokat a lemezeket, amelyeket valamiért fontosnak tartok. Ilyen értelemben tehát a zenehallgatók igényeit ki kell szolgálni. Vagy­is nem kiszolgálni kell, hanem inkább alkalmazkodni hozzá.

– Saját tapasztalatom is azt mutatja, hogy a kettő csak együtt működik: ha letöltök valamit az internetről, és az valóban megtetszik, akkor elmegyek és megveszem az albumot. A kettő tehát nem kizárja, hanem kiegészíti egymást.

– Ez nyilvánvaló. De egy mai tizennyolc-húszévesnek eszébe sem jut, hogy lemezt vegyen, ami érthető is, mert úgy szocializálódtak a zenehallgatáshoz, hogy nem is értik, „milyen hülyeség az, hogy lemez”. Ugyanakkor tényleg készültek régen olyan nagyszerű albumok – például Beatles vagy Pink Floyd –, amelyeknek van egy nagyon jó ívük, ami tényleg jól meg van szerkesztve. Egy ilyet felszabdalni számokra, és úgy hallgatni, hogy az ember nem is foglalkozik vele, hogy ez most hogyan épül föl, tényleg szomorú. Annak alapján, amit most látok az új lemezünkből, úgy érzem, kicsit ilyen lesz. Persze egyelőre még csak a fejemben van meg mindez, ma még csak egy elképzelésem van arról, hogyan áll majd össze, ha egyszer elkészül. De úgy gondolom, hogy most egy olyan anyagon dolgozunk, amelyik végül egy hagyományos értelemben vett albummá áll majd össze, és amelynek lesz egy íve és dramatur­giája is, ami ugyancsak fontos.