Magyar Hírlap online

Zenei vegyes felvágott a Dürerben

Fellépő. Budapesten járt a svéd gótikus metál legendás együttese, a Tiamat

A Dürer-kertben lépett fel a ma már legendának számító svéd gótikusmetál-zenekar, a Tiamat, a hazai Reason és az itthoni közönség számára – egyelőre – ismeretlen német Orden Ogan. Lézengő közönség előtt kezdtek a magyarok, de ütősen szólalt meg a zenéjük, a progresszív elemekkel tarkított dark metál. Melankolikus, introvertált zene az övék, rendben van a csapat, erős hangú énekes, komoly gitárszólók, brutális dob. Színpadi jelenlétük nem igazán erős, s habár a stílusukhoz ugyan tényleg nem illik a „pajtizás”, a poénkodás a közönséggel, a kapcsolatot mégis erősíteni kellene: több erőre, karizmára lenne szüksége az előadásnak.

Az idő múlásával párhuzamosan a közönség lélekszáma is növekedett, így a vikingkülsejű, vidám német fiúk már valamivel több ember előtt léptek színpadra. A folkos power metált játszó Orden Ogan nem a legeredetibb zenekar, ellenben hangulatteremtésben jó. Galoppozós dobtémára epikus dallamok, metálpózokba vágódó gitárosok, vad headbangelés, ami kell. Lelkes, barátkozós gárda, láthatóan jól érezték magukat, és igen szórakoztató koncertet adtak.

Az est főzenekarának arcára sem csalt mosolyt a közönség nagysága, igaz, a hírek szerint eddig az egész turnén elég alacsony volt a nézőszám. Nem tudni, miért, hiszen tavaly a Tiamat a Pecsában játszott, és akkor sokkal többen voltak kíváncsiak a csapatra. Nem elhanyagolható tény, hogy azon kevés zenekarok egyike a Tiamat, amelyek a nagyszínpadon sminkben és beöltözve ugyanolyan remek koncertet tudnak adni, mint zsebkendőnyi színpadon, farmerben. A közönség azért igyekezett kitenni magáért, és a mennyiségi hiányosságot minőséggel pótolta: skandálásban és tombolásban nem volt hiány. Megérdemelten, mert a svéd legendák korrekt koncertet adtak, igaz, lényegesen kedvetlenebbül, mint az igazi élményt adó korábbi fellépéseiken. Hallhattuk a nagy slágereket elsősorban a gótikusabb lemezei­k­ről, például a Wildhoney-ról vagy a Judas Christról. Felcsendült a The sleeping beauty a zúzós korszakból, a legutóbbi, korai időszakot idéző albumról pedig csak egy dal. A lelkesítés hatott, ütős ráadásblokkot nyomtak a végén, és Edlund mester beszélgetett is a közönséggel. Amikor pedig megköszönték nekik a visszatérést, csak annyit mondott: mi köszönjük.