Magyar Hírlap online

A „nem lesz gázáremelés” óta ez a 15.

Mától ismét tíz százalékkal drágább a gáz. Száz forinttal ment fel egy köbméter lakossági földgáz átlagára azóta, hogy Lendvai Ildikó, a szocialisták elnöke 2002 tavaszán lassan mondta, hogy mindenki értse: nem lesz gázáremelés. A közüzemi rezsiköltségeink ezzel a leggazdagabb euró­pai országokéhoz hasonló szintre kerültek, miközben a fizetésünk balkáni maradt, a gazdaság teljesítménye pedig zsugorodik.

A szocialisták a lakossági földgáz árszintjét köbméterenként negyven forinttal vették át a polgári kormánytól, azzal a fogadkozással, hogy nem emelik azt. Erre kormányzásuk nyolc éve alatt a mai lesz a tizenötödik áremelésük. A szocialista kormányok a gáz esetében is ugyanazt a taktikát követték, mint az áramnál, vagyis az inflációt jóval meghaladó mértékű drágításba kezdtek. A 2004 és 2007 közötti időszakban az árszint meredeken futott fel. A szocialisták 2006-os, második győzelmük után lendültek csak bele igazán. Augusztusban ugyanis 30,7 százalékkal emelték meg az árakat, majd ezt a szintet a következő év januárjában megfejelték 55,9 százalékkal. Majd kedvenc szlogenjükre hallgatva, ismét „belehúztak”, s 2008-ban a negyedévente életbe lépett hatósági áremelésekkel további 30 százalékkal drágították a földgázt. Ne feledjük, hogy ez az a nyersanyag, amelynek minden magyar házba bevezetéséért még a hetvenes években állami program indult, s még a kilencvenes években is lehetett önkormányzati választásokat nyerni azzal, hogy bevezetik a faluba a gázt. Vagyis az adófizetők pénzéből befektetett több százmilliárd forintnak és három évtized fejlesztésének köszönhe­tően, ma már a háztartások 90 százaléka használ földgázt. A gáz ára tehát az egyik legfontosabb szociális kérdés.

A magyarországi földgázárak átlaga a polgári kormány idején az európai mezőny alsó régiójában helyezkedett el. A szocialistáknak viszont már 2007-re sikerült feltornászniuk az euróban tonnánkénti olajegyenértékre számított magyar gázárszintet az olasz, a német és a svéd színvonalra. Eközben a lengyel, a cseh és a szlovák kormány 1,5-2-szer szerényebb áremelési mértékkel meg tudta úszni a nyersanyag világpiaci drágulását. Ebben csak az a tragédia, hogy míg a földgáz lakossági átlagára a legfejlettebb európai országok szintjére ment fel, az átlagkereset az ottaniaknak a negyedét-ötödét teszi ki mind a mai napig. Az utóbbi két évben a szint tovább növekedett, és nyolc év alatt – a mai emeléssel együtt – összesen száz forintot sikerült hozzáadniuk a szocialistáknak a gázárakhoz, vagyis három és félszeresére növelték az árszínvonalat.

A szakértők máris felhívták a figyelmet arra is: ezzel az áremelkedési hullámnak nincs vége, s hogyha folytatódik az olajárak emelkedése, s ha a következő kormány nem változtat a jelenlegi rendszeren, akkor az sem kizárt, hogy az év végére köbméterenként elérjük a 150 forintot, s közben júniustól eltörlik az állami támogatást.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az ipari földgázárak még a lakosságinál is gyorsabb ütemben, csaknem a négyszeresükre nőttek a vizsgált időszakban, s ez jelentősen rontja a magyar termelők versenyképességét és így kilábalási esélyeit is a világgazdasági válságból.

A balliberális kormányoknak azonban olyannyira sikerült elrontaniuk a szabályozást, hogy nemcsak a lakosságot zsigerelték ki, hanem a befektetőket is elriasztották. Vagyis nemcsak a rezsiköltségek növekedését nem tartották kordában, s nem igazították azokat a lakosság jövedelmeihez, még a befektetőknek jutott haszonból sem tudtak semmit sem itthon tartani. Az energetikai szabályozás ugyanis olyannyira átpolitizált lett, hogy a befektetők egyrészt nehezen igazodnak el rajta, másrészt folyamatosan úgy érzik, a visszaállamosítás árnyékában élnek. Márpedig az energetika a több évtizedre szóló nagyberuházások ágazata, s ezt nem lehet a napi politika szeszélyei szerint kézzel vezérelni. Ha egy kormány így viselkedik, akkor elmaradnak a beruházások.