Magyar Hírlap online

Az MSZP–SZDSZ leültette az építőipart

Az állam sokszor késve fizeti ki a megrendeléseket, s az amúgy is hosszú, 90-120 napos határidőt sem tartja be

A Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány annak ellenére tudta padlóra küldeni a magyar gazdaság egyik húzóágazatát, az építőipart, hogy 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, s megnyílt az út a közösségi ezermilliárdok lehívásához.



Betonba öntik az uniós pénzeket – rótták fel gyakran szakértők az MSZP–SZDSZ-kormányoknak. Szerintük hiba, hogy nem a vállalkozásokra, hanem infrastrukturális fejlesztésekre, főterek felújítására, ravatalozók építésére költötték, költik el a támogatásokat. Úgy tűnik, nem sok értelme volt betonba önteni, hiszen az építőipar mélyrepülése 2006-tól folyamatos.

„A magánerőből finanszírozott beruházások jelentősen visszaestek, 2008-ban 44, tavaly már csak harmincszázalékos volt az arányuk az építőipari termelés volumenében. E mellett az állami, önkormányzati megrendelések teljesen leálltak. A megszorítások miatt csak az uniós forrásokból finanszírozott projektek jelenthetnének segítséget” – mondta lapunknak Tolnay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke. Szerinte az utóbbi lehetőséget azonban nem lehet kihasználni a jelenlegi helyzetben, s ennek több oka is van. Az egyik problémát a pályázatokat kezelő szétaprózott intézményrendszer jelenti. Az uniós források felhasználását tizenöt közreműködő szervezet bonyolítja le, a programok végrehajtásában több száz iroda vesz részt. Tolnay Tibor szerint nincsenek egységes eljárásrendek, nem egyértelmű, hogy kinek mi a felelőssége. Mindez lassítja az uniós források lehívását. Gyakori az is, hogy a támogatott beruházást túltervezik. Ennek az a következménye, hogy a megvalósításhoz nem elegendő a jóváhagyott támogatási összeg. Ez több esetben a fejlesztés ellehetetlenüléséhez vezet. Fontos lenne az is, hogy az uniós projektek tervezett indítása nyilvános legyen, s ha ebben változás történik, azt mielőbb jeleznie kellene az intézményrendszernek. Ez legalább segítséget jelentene az építőipari vállalkozásoknak ahhoz, hogy időben tervezhessenek, s felkészülhessenek a jövőbeli beruházásaikra.

Az építőipar mélyrepülésében közrejátszik az is, hogy Magyarországon gyakorlatilag leállt a lakásépítés. A 4,2 milliós állomány szinten tartásához évi negyvenezer lakás építése szükséges. Az elmúlt évben már csak 32 ezer lakás épült. Tolnay Tibor szerint egyebek mellett ki kell alakítani egy új támogatási koncepciót, s az épületfelújítást terhelő forgalmi adót öt százalékra kellene csökkenteni.

A Fidesz szerint a kormányváltás után kiemelten kell kezelni az építőipart, s újra a nemzetgazdaság húzóágazatává kell tenni. Az építőipar tavaly a bruttó hazai termék 4,6 százalékát állította elő, s a munkavállalók 7,7 százalékát foglalkoztatta. Az ágazatban dolgozók bruttó átlagkeresete 152 ezer forint volt havonta, míg a nemzetgazdasági átlag 199 ezer forint.

„Az ágazatban a finanszírozás több sebből vérzik. A bankok az építőipart túl kockázatosnak tartják, a vállalkozások nehezen jutnak hitelhez” – hangsúlyozta Tolnay Tibor. A finanszírozásban az állam is ludas, hiába hangsúlyozza a kormányzat a fizetési határidők betartásának fontosságát. A kincstár rendre későn fizet a megrendelések teljesítéséért. Közbeszerzéseknél a fizetési határidő 90-120 nap, ami eleve sok, pláne ha ezt is túllépi a kincstár harminc-hatvan nappal. Több milliárd forintot tart vissza az állam. A nagyobb építőipari cégeknek is nehézségeket okoz ennyi időt várni a pénzükre, nemhogy az alvállalkozóknak.

Mindezeken túl gondot jelent: az elmúlt nyolc évben nem történt semmi annak érdekében, hogy változzon az építőipari szakképzés rendszere, ami jelenleg sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem felel meg az ágazat igényeinek. Ennek következtében 2015-re negyvenezer szakmunkással lesz kevesebb a szükségesnél. A szakma szerint segítséget jelentene egy alap létrehozása, amelybe az építőipari vállalkozások kötelezően előírt másfél százalékos szakképzési hozzájárulásából lehetne pénzt juttatni. Az alap hozzájárulna a szakoktatók rendes bérezéséhez, a szakmunkástanulók ösztöndíjához, a térítésmentes kollégiumi ellátás biztosításához, és a tanulókat alkalmazó munkáltatók pénzügyi támogatásához.