Magyar Hírlap online

Szégyenpadra tettek

A magyar gazdaság mélyrepülése a leglátványosabb a térségben, s ezt a szocialista kormányok tétlenül nézték

Versenyképesség, külföldi tőkebeáramlás, hitelfelvételi országbesorolás – ezeken a területeken zongorázni lehet a különbséget az Orbán-kormány javára a jelenlegi szocialista, illetve korábban MSZP–SZDSZ alkotta kabinettel szemben. A magyar gazdaság „leromlása” a leglátványosabb a térségben.

A gazdasági versenyképesség területén hazánk a világ legfejlettebb 57 országából 2002-ben még a 34. helyen állt – derül ki a svájci Institute for Management Development (IMD) kutatóintézet listájából. 2004-ben azonban a 42. helyre csúsztunk le, 2009-re pedig a 45.-re zuhantunk. Nincs egyetlen egy olyan ország sem, amelyben ilyen drámai leépülés lenne tapasztalható. Pedig a többi országra pontosan ugyanazok a nemzetközi körülmények hatnak, mint ránk. A kutatás a lecsúszás magyarázatát is megadja. A versenyképesség egyik legfontosabb befolyásoló tényezője a kormány munkájának minősége, átláthatósága és következetessége. Létezik egy másik versenyképességi jelentés is, amelyet az ugyancsak Svájcban székelő Világgazdasági Fórum állított össze: eszerint 2002-ben a versenyképességi világranglistán Magyarország a 28. helyen állt, 2009-ben már a 67. helyre szorult vissza. Egyébként a világ 134 országát felölelő 2008-as rangsor szerint hazánk két éve a 62. helyet foglalta el. A gondot csak fokozza, hogy a kelet-európai térségben csak a magyar pozíció romlott szignifikánsan: 2008-ra Magyarország versenyképessége inkább az EU-sereghajtó Bulgáriáéhoz áll közel, semmint a visegrádi éllovas Csehországéhoz. Ráadásul nem egyetlen év véletlenül kiugró adatáról, hanem 2002 óta tartó lejtmenetről van szó. Nyolc évvel ezelőtt Magyarország versenyképességi besorolása még félúton volt a ré­gióban fejlettségi és jóléti szempontból referenciának tekinthető Ausztria, valamint a visegrádi országok között. Ezt a relatív előnyt azonban a 2006-ig tartó költségvetési költekezés időszakában előbb elveszítette hazánk, mostanra pedig már egyértelmű versenyhátrányba került Csehországhoz, Szlovákiához és Lengyelországhoz képest, miközben az Ausztriához viszonyított lemaradás megsokszorozódott.

Hasonlóan nagy a visszaesés a külföldi tőkebeáramlás területén is, bár e vonatkozásban még az állami statisztika is besegített, hiszen négy esztendeje már az itt megtelepedett külföldi cégek aktuális beruházásai is újonnan érkező tőkének minősülnek. Egyébként a világot évente „bejáró” hatszázmilliárd dollárnyi működő tőkének alig három százaléka, tehát alig több mint húszmilliárd dollár ragad meg térségünkben. Ennek Lengyelország, Magyarország és Csehország köti le túlnyomó többségét, a balkáni államok ellenben sorozatosan kudarcot vallanak a tőkeimport terén. Az ENSZ gazdasági bizottságának befektetési tanácsadója, Geoffrey Hamilton kifejezetten példaértékűnek nevezte a magyar gazdaság tőkevonzó erejét – 2000 novemberében. Az Orbán-kormány hivatali ideje alatt évente átlagosan négymilliárd dollár értékben érkezett hazánkba működő tőke. Tavaly becslések szerint kétmilliárd euró körüli adósságot nem generáló, külföldi közvetlen tőkebefektetés érkezett az országba – közölte a minap a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter.

Az ország hitelessége szempontjából érdemes rápillantani az úgynevezett hitelfelvételi országbonitásra is, amely azt fejezi ki, hogy egy adott ország mennyire hitelképes a nemzetközi piacon. Természetesen minél alacsonyabb a pontszám, annál jobb a megítélése a „hitelezettnek”. Ezen a téren Magyarország 172 ország között 2002-ben a 31. helyen volt – derül ki az Institutional Investor bankármagazin összefoglalójából. Rá két évre már a 37. helyre süllyedtünk, 2005-ben a 42.-ek voltunk, 2006-ban pedig a 46. helyre csúsztunk le, 2008-ban az 50. volt a pozíciónk.