2010-10-20
Róma végleg befogadta fiát
Hajnal jános, a vatikán magyar művésze hazatért
A Vatikán magyar művésze, Hajnal János 97 éves korában visszaadta lelkét a Teremtőnek, akit Michelangelo interpretációjában egyszer látványosan megcsodált. Ennek köszönheti az Olaszországba gyalogosan érkező művész, hogy a Vatikán hamar felfedezte.
Az Aba Novák–tanítvány, aki a háború végéig tanársegéd volt a Képzőművészeti Akadémián, s akinek tudomásom szerint mindmáig utolsó hazai kiállítása 1945-ben volt, 1948-ban vándorolt ki Itáliába. Az 1950-es szentév vatikáni egyházművészeti kiállításán egy csapásra ismert művész lett. Azóta szinte haláláig megszakítás nélkül dolgozott, igen rangos megrendeléseken. Sok magyar látta és látja munkáit, ha nem is tudják, ki az alkotója. Ő készítette például a Vatikán területén lévő, VI. Pálról nevezett kihallgatási csarnok hatalmas nonfiguratív ólomüveg ablakait, a milánói dóm háborúban elpusztult, szintén tekintélyes méretű vitrázsait, a római Maria Maggiore-bazilika homlokzati rózsaablakát, az apostoli palota, vagyis a pápai lakosztály egyik kápolnájának ablakait és még hosszan sorolhatnánk olaszországi, európai és amerikai templomok számára készült alkotásait, melyek között mozaikok is szép számmal találhatók.
A Vatikáni bélyegek tervezőjeként és a L’Osservatore Romano napilap illusztrátoraként is gyakran foglalkoztatták. Magyar vonatkozású alkotásai láthatók a római Pápai Magyar Intézet kápolnájában.
Szobrásznak készült, de a mozaik és a festett üvegablak lett az igazi műfaja. Jellegzetes kubista ihletettségű nyurga alakjai összetéveszthetetlen alkotóvá tették. Mikor Olaszországba megérkezett, szegény volt, és senkit sem ismert. Egy szál ceruzával és vázlatfüzettel járta a múzeumokat és rajzolgatott. Egyszer a Sixtus-kápolna mennyezeti freskócsodájában gyönyörködött, Michelangelo titkát igyekezett megfejteni. Idővel elgémberedett a nyaka, így tehát fogta magát, hanyatt feküdt, és úgy bámulta a világhírű teremtés jelenetet, mikor az Úr megérinti Ádámot. Hamarosan jött az őr, hogy rendre utasítsa az illetlenül viselkedő fiatalembert, de egyúttal meg is kérdezte, hogy kicsoda és miért cselekedett így? Mikor kiderült, hogy művész, és most érkezett Rómába, az őr azt tanácsolta neki, hogy küldjön be néhány rajzot a szentévi egyházművészeti kiállítás zsűrijéhez. Hajnal János megfogadta a tanácsot.
A zsűri pedig hamarosan megköszönte a műveket, és még továbbiakat kért. Így kezdődött. Jöttek a megrendelések, és születtek a szebbnél szebb alkotások. Végtelenül szerény, visszahúzódó természetű, mély gondolkodású alkotó távozott személyében, a két világháború közötti úgynevezett római iskola utolsó nagy alakja. Róma egyik, szép alkotásait őrző templomában helyezték október 12-én örök nyugalomba.
Szerdahelyi Csongor