2012-02-09
Kiss László új könyve „Berci”-ről
Könyv
Elszoktunk a sportkönyvektől. Egy-két évtizede csak, hogy a leleplezést ígérő futballszerelmes író, a jó nevű újságíró és a magabiztos kontár sporttárgyú munkáit egyaránt sok tízezer példányban kapkodták el a népek.
Azóta itt van nekünk a világháló, záporoznak a hírek, de a magabiztos tárgyismeret és a szakma szeretete mintha elillanóban volna.
Kiss László kollégánk szerencsére ismeri azt a világot, amelyet felvázolt legújabb, Bicskei Bertalanról szóló könyvében. Maga is futballozott, az első osztályban, és évtizedek óta belülről szemléli a magyar labdarúgás egyre mélyülő válságát. Az effajta belterjesség időnként az idegeire megy az olvasónak, de Kiss László szerencsére elkerülte a csapdát, és az is örömét leli majd a Berci című emlékezéskötetben, aki nem tudja megkülönböztetni a mackófelsőt a szögletzászlótól.
A szerző ugyanis nem pusztán a futballedzőt, de az embert is különös gonddal rajzolta meg: Bicskei Bertalan erényeivel és hibáival, örömben és bánatban, családapaként és edzőként áll előttünk. Lassan bontakozik ki a dráma a lapokon: a különös családi háttértől a korai távozásig nyomon követhetjük az egykori szövetségi kapitány életét. Ennek felvázolása Bicskei Bertalan köztudottan zárkózott természete miatt egyáltalán nem lehetett egyszerű feladat.

Kiss László nagy érdeme, hogy teljes mélységében tárja fel a hősét övező társadalmi környezetet is: megelevenedik a bundabotrány, az engedetlen és öntörvényű játékos, a nagy hatalmú sportvezető alakja. Ott lappang a sorok között a korabeli szocialista rendszer valamennyi ellentmondása, és miközben „Berci” sorsán töprengünk, felötlik bennünk, hogy a hangyaszorgalmú, pontos és megbízható sportember és edző ebben az országban valószínűleg örökké ötödik kerék lesz.
Kiváló kézzel nyúlt a szerző a kortársak és szemtanúk után: Bicskei ürügyén valóságos mélylélektani monológokat olvashatunk a nyolcvanas, kilencvenes évek kiválóságaitól, voltaképpen senki sem maradt ki, aki Bicskei Bertalan fordulatos életében fontos szerepet játszhatott.
A gazdag képanyag és a sok-sok családi kulisszatitok jelzi a család bizalmát a szerző iránt. Fontos hangsúlyoznunk Kiss László irodalmári igényességét, stílusjátékait a megrendítő pillanatoktól az öltözői viháncolások megidézéséig. Nem vagyok híve a nemzedéki kioktatásnak, hiszen mindig akadnak ifjú zsenik és buta vének, de Kiss László könyvét különösen a fiatal újságírók forgathatják haszonnal: eleganciát, derűt és emberséget tanulhatnak belőle, megtapasztalhatják, hogyan kell szavakká formálni egy lappangó barátság emlékképeit.
Kiss László: Berci
Magyar Labdarúgó-szövetség kiadása
2012
Szentesi Zöldi László