Magyar Hírlap online

Katona, akit Recsk sem tudott megtörni

Kéri Kálmán kemény és tehetséges honvédtiszt volt, az a típus, akit nem sok minden érdekelt a nemzetén kívül - tisztelet emlékének

Kéri Kálmán. A katona, aki nem akart politizálni, de aztán mégis a politika terepén kötött ki. Ő volt a rendszerváltás utáni első szabadon választott parlament korelnöke. Néhány napja rangos konferenciával ünnepelte Kéri Kálmán nyugállományú vezérezredes születésének száztizedik évfordulóját a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Ahogy azt Padányi József, az intézmény megbízott rektora bevezetőjében elmondta, Kéri Kálmán személye és pályafutása nemcsak a felnövekvő magyar katonageneráció, de minden fiatal számára követendő példa.

Amikor 1989-ben feltűnt egy idős, törékeny alkatú, rosszul öltözött férfi az MDF berkeiben, szinte senki sem tudta, hogy kicsoda. Amikor bemutatkozott, azt mondta, Kéri Kálmán nyugállományú pincemester vagyok. Igazából az MDF országos gyűlésén hívta fel magára a figyelmet, ahol felszólalásában azt mondta, épp olyan helyzetbe került a szocializmus alkonya után az ország, mint Trianont követően. Az idős ember aztán a Magyar Hiszekegy imájával zárta szavait.

Mindezt Szendrei László, az Antall-kormány honvédelmi államtitkára mondta el a Kéri Kálmán emlékére rendezett konferencián. Meglehetősen későn, s igencsak érdekes módon derült ki számára is végül, hogy kicsoda valójában a törékeny öregúr. De erről majd később... A konferencia első előadója Szakály Sándor hadtörténész, egyetemi tanár volt, aki Kéri Kálmán vezérezredes életpályájáról beszélt. Ő a második világháború egyik legrátermettebb magyar katonatisztjének nevezte Kéri Kálmánt, aki vezérkari beosztásokban, de csapattisztként is egyformán megállta a helyét. A háború után ő sem kerülhette el a Rákosi-rendszer bosszúját. Még úgy sem, hogy 1944 októberében bekapcsolódott a moszkvai magyar bizottság munkájába, tevékenyen részt vett a kiugrás és a magyar fegyverszünet előkészítésében, Moszkvában pedig igyekezett tisztázni a fegyverszünet körüli bonyodalmakat. Hazatérve, 1945 januárjában ő volt a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztériumának katonai főnöke. Kéri Kálmánt 1949-ben letartóztatták, és Kistarcsára, majd Recskre internálta a Rákosi-féle hatalom. Amikor átlépte a munkatábor kapuját, ő is leadta a civil ruháját és személyes holmijait. Az általános börtöngyakorlattól eltérően azonban nem kapott leltárcédulát róluk. Mondván, úgysem lesz már szüksége rájuk. Ide ugyanis megsemmisíteni hozták az embereket...

A konferencián nemcsak Kéri Kálmán személyéről esett szó, de arról a korról, pontosabban annak a kornak a katonai sajátosságairól is, amelyben kibontakozott a tiszti pályafutása. Nem volt könnyű a tisztek élete. Egy 1993-as interjúban arról beszélt Kéri Kálmán, hogy nemcsak a szorosan vett katonai ügyek, a trianoni korlátozások jelentettek gondot ekkor, de még a bálok is. Ahol a társasági etikett megkívánta, hogy egy tiszt felesége mindig elegánsan és csinosan jelenjen meg. Kéri Kálmán és neje szegények voltak, az asszony egyetlen ruhát alakítgatott át újra és újra minden báli szezon alatt. Nem volt mese, a rang és a státus kötelezett.

Szendy István ezredes, egyetemi tanár előadásában leszögezte, hogy Magyarország egyértelmű katonai stratégiával rendelkezett a két világháború között. Ez a trianoni békediktátum revízióját tűzte ki célul. Kéri Kálmán érdekes esetet elevenített fel az előbb már említett interjúban.
A honvédség főként gazdák pajtái­ban s tanyáin rejtette el a húszas években a magyar honvédség szétszerelt tüzérségi eszközeit az antant ellenőrző bizottságának vizslató szemei elől. Egyszer csak megjelent egy szatócsbolt zsidó tulajdonosa Kéri Kálmán egységénél, és sértődve kérdezte, hogy ő miért nem kapott ágyút. Erre nála is elrejtettek egyet... A korhoz kapcsolódtak Horváth Csaba alezredes, egyetemi docens szavai is, aki a gyorscsapatok létrehozásáról és alkalmazásáról beszélt. Az akkori katonai vezetés felismerte ugyanis, hogy ezek a mozgékony erők a legalkalmasabbak a döntés kikényszerítésére egy-egy konfliktus esetén. Az 1938-as Darányi-program adott nagyobb lendületet a gyorscsapa­tok fejlesztésének, amelyeket először 1941-ben akart bevetni a magyar vezetés az erdélyi román haderő ellen. Nem volt itt nyugalom, Romániában felerősödtek az Észak-Erdélyt visszakövetelő hangok, különösen később, amikor kiderült, hogy Románia jóval nagyobb katonai erővel képviseli magát a Szovjetunió elleni háborúban, mint Magyarország. Erről már Szabó Péter alezredes, hadtörténész beszélt, aki elmondta azt is, a román vezetés 1942-ben 14 hadosztályt csoportosított az erdélyi határhoz! Ez egyébként végzetes következményekkel járt a magyar 2. hadseregre nézve. Ez a hadsereg ugyanis súlyos veszteségeket szenvedett emberben és anyagban egyaránt, különösen az úgynevezett doni hídfőcsatákban. Az arányokat tekintve különösen sok tiszt esett el vagy sebesült meg. A magyar 2. hadsereg végzete a többi között azért következett be, mert nem volt elegendő ereje, megfelelő fegyverzete a szovjet támadás elhárításához. A feszült román-magyar viszony s a visszaszerzett trianoni területek megtartása miatt a Kállay-kormány eredetileg minél előbb szerette volna kivonni a magyar 2. hadsereget a harcokból. Mert nem a keleti fronton való magyar szerepvállalást, hanem az ütőképes hátországi erő kiépítését tartotta elsődlegesnek. A magyar 2. hadsereg azonban a fronton maradt, s a vezetés a németektől várta e hadsereg megsegítését, csak kevés fegyvert és felszerelést akart kiszállítani neki, s a személyi állományát is csupán fokozatosan váltotta volna fel.

Ha már Erdély, Horváth Attila alezredes, egyetemi docens beszélt arról, hogy a magyar katonai szállítás aranykora épp arra az időszakra, vagy­is 1938 és 1941 közé esett, amikor Kéri Kálmán volt a Központi Szállítási Vezetőség parancsnoka. Erdélyben milliók ellátása forgott veszélyben, mindenekelőtt azért, mert a visszacsatolás idején a román hadsereg – hagyományainak megfelelően – minden vasúti anyagot leszerelt és elhurcolt. Kéri Kálmán ekkor ötszáz tehergépjárművet állított be a szállításba, amelyeket különféle vállalatoktól, cégektől hívatott be a honvédséghez.

Bonyolult történelmi szituációt ábrázolt előadásában Kaló József történész. Azt már a korábbi előadásokból tudtuk, hogy Kéri Kálmán egyfajta szükséges áldozatvállalásnak tekintette a magyar 2. hadsereg kiküldését a keleti frontra, s ő is az itthon maradt erőkre koncentrált elsősorban. Kaló József szerint ahogy folyt a háború, egyre több magyar vonatkozású jelenség irritálta a német vezetést. Először is a magyar parlamenti demokrácia, aztán a 800 ezres, érintetlen zsidóság és persze a szociáldemokrata párt léte, működése is, nem beszélve az országban fellelhető mezőgazdasági tartalékokról. Egyes források szerint már 1943-ban terjengtek hírek arról, hogy Hitler Magyarország megszállására készül. Kéri Kálmán egyébként, mint három, egymást követő magyar honvédelmi miniszter szárnysegédje, ismerte Hitler fellengzős szónoklatait. Például a szovjet hadsereg kimerüléséről, a háború megnyeréséről, a csodafegyverekről. De beosztásánál fogva beszélt azokkal az idősebb német tábornokokkal is, akik négyszemközt csak katonai analfabétának nevezték a Führert. Kaló József szerint egyébként 1944-ben, a tényleges megszállás előtt a szlovák, a horvát és a román vezetés is kifejtette, hogy szeretne részt vállalni a Magyarország elleni akcióban. Tehát a régi kisantant államok újra zsákmányra áhítoztak.

A szovjet csapatok 300 kilométerre álltak a Kárpátoktól ekkor, tudni lehetett, hogy előbb érnek ide, mint az angolszászok. Feltéve, ha azok nem a Balkánon szállnak partra.

A kiugrási kísérlet – amelynek részese volt Kéri Kálmán – mindenekelőtt azt célozta, hogy független államként tárgyaljon Magyarország a békéről. Ha úgy alakul, akkor az előbb ideérő szovjetekkel. És ekkor már úgy tűnt, valóban ők érnek ide előbb. Számvéber Norbert őrnagy, hadtörténész beszélt arról a Kárpátok előterében indított támadásról, amelyben a magyar 1. hadsereg igyekezett volna megállítani a szovjet előrenyomulást 1944 tavaszán. A hadművelet csak részsikereket hozott. Kéri Kálmán júniusban került az arcvonalra, a Tatárhágó védelmében vívott ütközetekbe, s meglehetősen sokáig feltartották a szovjet erőket. Kéri annak a VI. hadtestnek lett a vezérkari főnöke, amelyre e harcok oroszlánrésze jutott. Aztán 1944 augusztusában a magyar 1. hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. A fronton élte végig a kiugrási kísérlet bizonytalan fordulatait és összevisszaságát, innen ment át parancsnokával, dálnoki Miklós Bélával együtt a szovjetekhez, hogy maga is tárgyalni tudjon a fegyverszünetről a 4. Ukrán Front vezetésével.

Ugorjunk most előre több évtizedet az időben! Kéri Bálint, Kéri Kálmán rokona is részt vett a konferencián. A Magyar Hírlapnak elmondta, a szűkebb és tágabb értelemben vett rokonság felnézett Kálmán bácsira. Segédmunkásként is. Sőt akkor talán még inkább. Kéri Kálmánt környezete mindig is egyfajta polgári ideál megtestesítőjének tekintette, katona létére is. Modern, európai gondolkodású férfi volt, mély vallásos hittel. Csodálták a pályán való gyors előrejutását, több rokon is úgy vélte később, ha másként alakul Magyarország sorsa a második világháború után, Kéri Kálmán magas és fontos posztra jutott volna. Arra, hogy politizálni fog, mert most ez lehet a nemzetért vívott harc eszköze, az ’56-os forradalom után határozta el magát.

Szendrei László a politizáló Kéri Kálmánról beszélt. Arról az idős, de tettrekész képviselőről, aki Recsk, a raktárosság, a segédmunka és pincemesterség után az Országgyűlés honvédelmi bizottságának tagja lett 1990-ben. E bizottság előtt állt Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter és több főtiszt is akkor, májusban. Egy több mint tízfős tábornoki küldöttség ugyanis kiutazott a Szovjetunióba a hónap elején. Ezek a tábornokok egyáltalán nem szeppentek meg a bizottság kérdéseitől. Elmondták, hogy a hagyományos fegyverbarátság jegyében jártak Moszkvában, s vettek részt a május 9-i győzelmi ünnepségen. Ahogy mondták, a szovjet elvtársakkal együtt. Mély csend következett. Csend, amit aztán Kéri Kálmán hangja tört meg. Kicsit vékony, mégis katonás hang. Most az egykori szárnysegéd és vezérkari főnök szólalt meg ugyanis, kérdve, kitől kért engedélyt a tábornoki komisszió az utazáshoz. Merthogy a honvédség „főnöke” már az Országgyűlés. Itt pedig senki sem tudott erről az útról. Az addig magabiztos tisztek elképedtek. Különösen akkor, amikor Kéri Kálmán egy bravúros okfejtéssel levezette, hogy amit a tábornokok elkövettek, az hazaárulás. Szendrei László szerint általában innentől kezdve tudta mindenki, ki az a törékeny öregúr az MDF parlamenti padsoraiban. 

---

Pályakép

Kéri Kálmán (Igló, 1901–Budapest 1994) Az első világháborút követően lépett a honvédség kötelékébe. A Tanácsköztársaság idején harcolt a Vörös Hadseregben, majd a Ludovikán tanult, s 1921-ben avatták tüzértisztté, később pedig a vezérkari testületben kezdett szolgálni. 1941-42-ben katonai attasé lett Szlovákiában, majd hazahívták, s 1942-44 között három honvédelmi miniszter szárnysegédjeként és irodavezetőjeként szolgált. 1944-ben a VI. hadtest, majd az magyar 1. hadsereg vezérkari főnöke lett. Amikor Horthy Miklós bejelentette a fegyverszüneti proklamációt, Kéri átment a szovjetekhez és csatlakozott a Moszkvába induló fegyverszüneti küldöttséghez. 1945-ben a Honvédelmi Minisztérium katonai főnöke lett a dálnoki Miklós Béla vezette Ideiglenes Nemzeti Kormányban, ugyanebben az évben szabotázs vádjával letartóztatták. Ekkor elengedték, de 1949-ben ismét letartóztatták, s később a recski munkatáborba került. A tábor felszámolása után visszamenőleg 4 év 9 hónapos börtönbüntetésre ítélték. 1954-től nyugdíjazásáig segédmunkásként, raktárosként és pincemesterként dolgozott. 1990-ben rehabilitálták, vezérőrnaggyá, majd 1991-ben vezérezredessé nevezték ki. Az 1990-es országgyűlési választáson az MDF országos listájáról szerzett mandátumot. (Wikipédia)