Magyar Hírlap online

Sarkosan fogalmazva

Nem azért térek vissza Hack Péter tervezett pártalapítására, mert annyira izgalmas, hanem azért, mert jellemző. Olyan ez, mint Schmuck Andor makacs jelentkezése valamilyen belpolitikai mozgás idején, vagy emlékezzünk Kupa Mihály Centrum Pártjára. A jobb- és baloldali besorolás már régen értelmét vesztette, valódi ideológiai töltése talán csak a KDNP-nek van a parlamenti pártok között, parlamenten kívül pedig a Munkáspártnak. Hack Péter a Figyelőnek adott nagyinterjúban tagadja, hogy az új párt a Hit Gyülekezete pártja lenne, bár megjegyzi: „A KDNP-re meg azt mondják, hogy a katolikus egyház pártja. Ha nekik lehet pártjuk, a Hit Gyülekezetének miért ne lehetne?” Majd később hozzáteszi: „A Hit Gyülekezete tagjainak ugyanúgy joguk van a közéleti részvételhez, mint bármely más felekezet tagjainak.” Ebben Hack Péternek tökéletesen igaza van, bár a liberális dogma szerint állam és egyház, politika és vallás szigorúan szétválasztandó dolog, veszélyezteti a demokráciát, a vallás magánügy, a templomban a helye. E következetlenség ellenére üdvözlendő minden ideológiai alapú szerveződés. Hack arra a kérdésre, hogy az ős-SZDSZ-ből számít-e valakire, így felel: „Az SZDSZ a megalakulásakor rengeteg értéket képviselt. Aztán a párt szakított az elvi politizálással, és az MSZP-vel közös kormányzás alatt elképesztő hibákat követett el – a választók joggal tartják felelősnek őket az ország mostani bajaiért. Ezért nem szeretnék részt venni a címer átfestésében, nem leszek partner abban, hogy a régi SZDSZ-t új logó alatt ismét elindítsuk.” Mivel a magam részéről az elvi, kiszámítható és átlátható politizálás híve vagyok, őszintén remélem, tényleg véget ér a címerek és pártlogók átfestése, a szegfűből nem lesz muskátli, a tulipánból ibolya, a keselyűből szabad madár.