Magyar Hírlap online

A szükség az úr

Álláspont

Valószínűleg még a kétharmadnál is nagyobb támogatása van a közgazdászszakmában annak, hogy a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió új hitelkerete nélkül finanszírozhatatlanná válhat Magyarország, s érdemi gazdasági növekedésre sem lehet számítani a szóban forgó megállapodás híján.

Ha nem hisznek nekem, olvassanak bele a friss makrogazdasági elemzésekbe. Szakértők egybehangzó vélekedése szerint egyetlen mentsvárunk van: az IMF, amely mögött persze az EU is ott áll. A konstrukció lényege: Brüsszel jogi, míg Washington gazdaságpolitikai lépéseket vár majd el tőlünk. Bizonyára emlékeznek rá: voltak ugyan bátortalan próbálkozások keleti, alternatív finanszírozók bevonására, ám nincs arra jel, hogy a gazdag arab államok vagy a kínaiak elkapkodnák a magyar állampapírokat.

Nincs ezen mit szépíteni: az elmúlt szűk két esztendő kiigazításai kísérletei nem hozták meg a várt eredményt, s a magyar gazdaság nehéz helyzetbe jutott. Pusztán egyetlen motorja van a leheletnyi hazai növekedésnek: az export. A kivitel mellett a másik elképzelt hajtóerő, a belső fogyasztás felpörgetésére vonatkozó politika felettébb nem jött be – pedig maga az elképzelés nem volt rossz.

Az idén csak azért nem esünk vissza – persze azért nem árt a recesszióval számolni –, mert a kecskeméti Mercedes-gyár megkezdi a termelést. A sort pedig majd folytatja az Audi és az Opel. Egyébként ezzel semmi gond: megemelem a kalapomat bármilyen színezetű kormány előtt, ha termelő, a globális placcon zászlóshajónak minősülő beruházásokat hoz ide. Azonban a képlet változatlan: a régi nemzetgazdasági „struktúrán” a válság utáni években, a jelek szerint legalábbis, nem fog semmi.

Hogy pontosan mit várnak el majd tőlünk Brüsszelben és Washingtonban, még nem tudni – néhány „konkrétum” azonban már kiszivárgott. Például a hazai adórendszer elég töredezett – egy finombeállítási korszaknak kellene következnie. Ahol korrekció szükséges, azt meg kell tenni. Ráadásul  – az IMF-nek is – töredezettnek tűnő adórendszerben a beszedés is nehézkes. Tippelhetünk még a különadók megszüntetésére vagy éppen az eladósodott önkormányzatok helyzetének tisztázására is. Ugyanakkor az IMF és vele együtt az EU „rendszerszinten” lát, valószínűleg a kis ügyek kevésbé fogják érdekelni. A nagy ügyek pedig befuccsoltak Görögországban és Romániában – aligha képzelhető el, hogy hatalmas áldozatokkal járó megszorításokat várnak el tőlünk.

Ugyanakkor tényként könyvelendő el, hogy a kedvező gazdaságpolitikai fordulat akár megtörténtnek is nevezhető, hiszen a kormány már belátta: be kell tartania néhány játékszabályt. A magyar gazdaságpolitika most kezd visszatérni az ortodox intézkedésekhez – ezért várhatóan sikerül majd kompromisszumokra jutni a nemzetközi szervezetekkel. S miután a kormány engedékenyebb hangot ütött meg a nemzetközi nyomás láttán, ez az adósságfinanszírozás könnyebbé válásában is megmutatkozott. A kommunikációs színtéren már kibontakozott pozitív irányváltást amúgy nem lesz nehéz „lemenedzselni”: a kormány a Széll Kálmán-terv és a konvergenciaprogram következetes végrehajtásával is erősítheti a befektetői bizalmat. Jó esetben kora tavasszal már megszülethet a nemzetközi szerződés finanszírozóinkkal, de ahhoz előbb villámtempóban teljesíteni kell a vitatott magyar törvények unió által kért módosításait.

Tehát az említett Széll Kálmán-tervhez és a konvergencia­programhoz való visszatérés lehet az alapja az irányváltásnak, itt ugyanis jelentős elmaradások mutatkoznak. A gazdasági növekedés felgyorsítása elsősorban az európai uniós források gyors lehívásának és felhasználásának függvénye. Nem véletlen, hogy az IMF magyarországi képviselője, Irina Ivascsenko is arról beszélt egy fórumon, hogy a kormánynak már most gőzerővel a növekedés beindításán kell dolgoznia.

Igen, a 2007 óta tartó húzd meg – ereszd meg gazdaságpolitika helyett a bővülés, a gyarapodás ráférne az országra.

Szükségből fakadóan.