Magyar Hírlap online

Parasztvakítás a szellemhajón

Álláspont

Isten segítsen! – így köszönt el a mandátumáról lemondott Emil Boc román miniszterelnök kabinetjének tagjaitól tegnap Bukarestben. Általános román szokás a Teremtőhöz fordulni, s ezt a szomszédban nem csak embert próbáló pillanatokban teszik.

Emil Boc megadta magát az utcának. Távozását hetek óta követelték. Azt mondta, azért döntött így, hogy levezesse az országban felgyülemlett indulatokat, s mert fontosabb Románia gazdasági stabilitása, mint az, hogy ki ül a kormányfői székben.

Magyar szempontból azonban – és a népszámlálási eredmények szerint hivatalosan egymillió-kétszázezer ilyen szempont van – az sem közömbös, kitől és milyen alkuk alapján kapja a román kormányfő a támogatását.

A romániai magyarok által a parlamentbe küldött Romániai Magyar Demokrata Szövetség – néhány röpke évet leszámítva – többnyire kormánytényező volt Bukarestben. A szövetség most is a demokrata-liberálisok szövetségese, a koalíció kisebbik alakulata, s gyakran a kormányalakítások alkalmával felállított mérlegek nyelveként funkcionált. Más kérdés, hogy ehhez képest milyen vívmányokkal büszkélkedhet, és hogy volt-e igazi súlya, értelme eddigi kormányzati ténykedésének, vagy csak statisztált az ország irányításában.

Nem az a baj ugyanis az RMDSZ-szel, hogy részt vett és vesz a kormányzásban, hanem inkább az, hogy ezt mindeddig elvtelenül, önmagát és választóit becsapva, dilettáns módon vagy opportunista céloktól vezérelve tette. Ennél is nagyobb gond, hogy az évekig a Markó Béla vezénylete alatt vitorlázó romániai magyar anyahajó kalózcirkálóvá silányulva, impotens legénységgel és számottevő muníció nélkül ment neki a román pártok flottáinak, majd mint törött árbocú, szerencsétlen és szétlopott, de mindenre kiszolgáltatott szellemhajó sorolt be – éppen – a demokrata-liberálisok gyorsnaszádjai mögé.

Borbély Lászlónak, az RMDSZ politikai alelnökének tegnapi nyilatkozata szerint a szövetség továbbra is tiszteletben tartja a koalíciós egyezséget, ám az új kormány felállításakor újratárgyalná a demokratákkal a feltételeket, amelyek teljesítésétől függne az új kabinet RMDSZ általi támogatása. Azt mondta, az ellenzékhez nem közeledne a szövetség, ez csak abban az esetben következne be, ha koalíciós szinten nem tudnak megegyezni.

Jellemzően RMDSZ-es, tipikusan borbélylászlós viselkedés ez is. Parasztvakítás a javából. Még hogy újratárgyalt feltételek… Amelyek közt (egészségügy, területi átszervezés) Borbély megemlítette a kisebbségi törvényt is. Amely már annyi alku tárgya volt, hogy megszámolni lehetetlen, mégis ott penészedik valamelyik fiókban a nép – orbitálisan nagy – Házában. Nem lett belőle soha semmi. Mint ahogy az állami finanszírozású magyar egyetemből, de még az oktatási törvény – marosvásárhelyi – betartásából sem.

Javasolnánk mégis, hogy ha az RMDSZ ismét újratárgyal, ezúttal – már ha engedik a román tengerparton és ki tudja, még milyen lebujokban kötött titkos paktumai – egyszer az életben legalább ne hazudtolja meg önmagát. Vagy végre kérje a lehető legtöbbet koalíciós társaitól (beépített, számon kérhető garanciákkal), vagy néhány hónap kedvéért ne csináljon – már ki tudja, hányadszor – hátsó fertályt elöljárói tápcsatornájának felvevőrészéből.

A demokrata-liberálisoknak nem áll érdekükben az előre hozott választás, mint ahogy az sem, hogy az RMDSZ lepaktáljon az ellenzékkel. Ha én Borbély László lennék, üsse kő, akár az autonómiával is megpróbálkoznék, hadd derüljön már ki, mennyire karcolja a székely csizma talpa a bukaresti politúrt.

De ez nem az a párt.

Ez az a párt, amelyik 1989 óta nyomoronc kis bohócokat csinál saját politikusaiból és ezzel együtt a több mint egymilliós romániai magyar közösségből. Lássuk már be végre, Borbély úr, miként tekintenek a magyarokra a román politikusok!

Jó hír mégis, hogy – tegnap legalábbis – Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke sem vetette el az előre hozott választások lehetőségét. Ellenzékének ugyan kevesebb ideje lenne a kampányra, de még egyszer nem válnának piszkos és betarthatatlan bukaresti alkuk tárgyává a romá­niai magyarok.

Hulljon a férgese, kezdődjön végre a két évtizede várt verseny!

És Isten segítsen, mert nagyon ránk fér.